SZÉKELYFÖLD FELTÁRÁSRA VÁRÓ SZÉNHIDROGÉN KÉSZLETEI: FESZÜLTSÉGTEREK JÁTÉKA / YET TO FIND HYDROCARBON RESOURCES OF SZEKLERLAND: A GAME OF STRESS-FIELDS

Standard

Székelyföldi  Geológus Találkozó, Sepsiszentgyörgy, 2018. október 26-28.

A szénhidrogénkutatást nemcsak Székelyföldön, hanem a világ számos pontjában a földtani, geofizikai, mélyfúrástechnikai ismeretek birtoklása mellett számos egyéb természetű tényező is meghatározza, esetenként gátolja vagy éppen segíti. Az akut háborús politikai környezetekben jellemzőn alacsony vagy részben alacsony a területek kőolajföldtani megkutatottsága (pl. Burma, Afganisztán, Irak-Irán egyes időszakokban), az instabil demokráciákban és diktatúrákban pedig a befektetések elmaradása, a gátolt technológiai tudásáramlás fogja vissza a kőolajkutatást – sokszor a szabadverseny hiányának köszönhetően – jóesetben időszakosan.

A környezettudatosság elveinek megjelenésével újabb megkerülhetetlen tényezővel kell számolnunk, mert nemcsak civil csoportosulások tudnak élni vele, néha és néhol teljesen jogosan, néha tudatlanul, de különböző lobbycsoportok is könnyűszerrel visszaélhetnek, alaptalanul. Ugyanakkor számos makroökonómiai sikertörténet is született már, és még mindig születik, kőolajipari motorral: Tunézia kőolajiparára támaszkodva lett turistaparadicsom, Kazahsztán építészetileg világkuriózum számba illő új fővárost teremthetett, és Vietnam is így emelkedik.

A fentiek fényében egész biztosan elmondható, hogy akárcsak a világ többi részén, Székelyföldön is mindezen tényezőknek feszültségterei vannak, számolnunk kell velük, a földtaniakon túl és fontossági sorrendben a földtaniakat megelőzően.

A kommunista központosított Román állam számára a politikai tényezők nem jelentettek problémát, így teljes gőzzel haladhatott a kőolajipar, sőt még a baráti államoknak is jutott a felhajtóerőből – a gondok más téren jelentkeztek. Ebben az időszakban az Erdélyi-medence és a Kárpátok előtere tálcán kínálta a könnyű falatokat, nagy volumenben. A mezőgazdasági földek, legelők és kaszálók sem a geofizikai szeizmikus mérések számára, sem a mélyfúrások logisztikája számára nem jelentettek jelentős technikai kihívást. Nem csoda tehát, hogy éppen Marosszék és Udvarhelyszék területei vannak a legalaposabban kőolajföldtani szempontból átkutatva, míg az erdőborította Háromszék és Csíkszék kevésbé. A keleti mezsgyéken csupán a gelencei kőolajmező felfedezése nevezhető sikertörténetnek. A nehéz falatok még hátra vannak.

Mert Gelence földtani mezőnye (play) nem ér véget a mező határainál, trendje felszínileg is térképezhető. Ráadásul mai tudásunk szerint rétegtani és szerkezet földtani szempontból is több mezőnnyel számolhatunk.

Jelen munkámban Székelyföld kőolajföldtani mezőnyeit kívánom számba venni, hogy a kőolajföldtani kutatásoknak Székelyföldön újabb lendületet adhassunk, ezek közül nevezetesen ‘a még fel nem tárt’ és ’a tüzetesen meg nem kutatott’ mezőnyökkel kívánok foglalkozni, a melyeket az angolszász irodalom a ’yet to find’ szókapcsolattal illet.

Székelyföld kinetikus modelljét (fenti ábra) a 2015-ben publikált globális kéregeltolódási tektonika (GSST) [1] alapelveire támaszkodva építettem fel. Ez a modell – tulajdonképpen mellőzve a Kelet-kárpáti szubdukció történetét – két egymásra kvázi merőleges eltolódásos rendszert feltételez, amelyek szimultán vagy éppen felváltott működése eredményeképpen jön létre az a szerkezetföldtani felszültségtér, amely a csapdák kialakulásának, valamint a szénhidrogének felhalmozódásnak kedvez, de nemcsak, mert ugyanebbe a feszültségtérbe illeszthető a Persányi vulkanizmustól kezdve az Olt-völgyi vulkanitok mindegyike, és tulajdonképpen az egész KGH vulkáni vonulat. Ebben a repedés és vetőhálóban jelöltem ki azokat a helyeket, amelyek földtani szempontból megkutatásra leginkább érdemesek, számszerint 45 kvázi-determinisztikus (a területek nagysága szempontjából némiképp sztochasztikus, randomszerű, de földtani térképek által irányított, ezért determinisztikus) mezőt.

Egy előzetes készletbecslést is mellékelek a térképhez. A székelyföldi termelő mezőket valamint a nemkonvencionális mezőnyöket leszámítva, 5 playtípusban 465 millió hordónyi átlagban 38.39 API nehézségű kőolajat és 354.9 bcf szabad földgázt helyezhetünk el (rizikófaktorral nem súlyzott OOIP, OGIP értékek), ebből 244 millió hordót az alátolódott Vráncsa-takaró paleogénjében, 220 millió hordót az alátolódott Tarkő-takaró paleogénjében, 175bcf alsókréta földgázt a Teleajen-takaróban, 75 bcf földgázt a KGH vulkanoszedimentek alatti miocénben és 43 bcf földgázt a Középső Dacidák urgoni valamin Stramberg típusú mészkőtárolóiban. A playtípusok közül kettő, az erdélyi medence bádeni anyakőzetéhez valamint a Vráncsa-takaró oligocénjéhez köthető bizonyított, a Tarkő-takaró oligocénjéhez köthető valószínű kategóriájú. Két playtípus lehetséges besorolású, mind a tárolók és mind az anyakőzetek lehetségesek és elméletileg megalapozottak. A medenceperemi mezozoós karbonátok az erdélyi-medence miocén forrásaiból töltődhetnek, míg a Teleajen-takaró albai homokkövei kréta óceáni anoxikus eseményekhez (OAE1, OAE2) köthető forrásokból, mindkettő jelen van a Keleti Kárpátok takarórendszerében.

[1] Elements of Global Strike-Slip Tectonics: a quasi-neotectonic analysis (Journal of Global Strike-Slip Tectonics, 1 k., 1. szám, Székely Akadémiai Kiadó, Sepsiszentgyörgy) Letölthető online: szekler-resources.ro